A 72 óra idei fővédnöke: Vecsei Miklós H.

Idén Vecsei Miklós H., a Vígszínház társulatának tagja a 72 óra kompromisszum nélkül akció fővédnöke. Miklós nagycsaládban nőtt fel, és mindenképpen az elesettek segítésének akarta szentelni az életét. Az első szerelem végén az is megfordult a fejében, hogy pap lesz, de közelebbről látva a nyomort, realizálódott benne, hogy nem csak odaadás szükséges, hanem türelem és feltételnélküliség is.

13 éves korában Kozma Imre atya hittanóráinak hatására kezdett el írni, mindennap, leginkább verseket. A 18. születésnapján kinyomtatta az összes addigi írásait, és megjelent belőle Égszilánk a matracon címmel egy – ahogy ő fogalmaz - fél amatőr kötet is.

A versei kapcsán találkozott Kamarás Ivánnal, aki akkoriban hasonló versekből készített filmetűdöket. Ő volt az első színész, akit személyesen megismert. Majd jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová elsőre felvették. A nyáron Dyga Zsombor rendezésében az Egynyári kaland televíziós sorozatban játszotta Péter szerepét. Jelenleg a Vígszínház társulat tagja.

A 72 óra fővédnökségét nagy örömmel vállalta el, hiszen az önkéntességet magának érzi, fontosnak tartja. Alább olvashatjátok nyílt levelében gondolatait a fővédnőkség tisztjével kapcsolatban.

Kedves Barátaim!

Köszönöm, hogy megtiszteltek azzal, hogy a „72 óra kompromisszum nélkül” program védnöke lehetek.

Gyerekkorom óta közelről figyelhettem azoknak a munkáját, akik csendben, alázattal segítenek ott, ahol nagy a „szükség kínja”. Tudom, hogy sokan vagyunk, akik hozzájuk hasonlóan, szívesen könnyítenénk mások terhein, de legtöbbször mégsem jutunk el a tényleges segítségnyújtásig. Nem tudjuk, hogy hol és hogyan kezdjük el, talán még arra is gondolunk, hogy mi nem vagyunk „elég jók” ehhez.

Bízom benne, hogy ebben a 72 órában mindegyikünk megtalálja majd azt a közösséget, amely segít kilépni komfortzónánkból rászoruló társaink felé és megérezhetjük, hogy vele „több lettem”, hogy együtt „többek lettünk”. Remélem, hogy ezek a Találkozások segítenek majd közel engedni azokat a problémákat, amelyekkel mindennapjaink során nem foglalkozunk és segítenek megfogalmazni azokat az igaz kérdéseket, amelyekre érdemes lesz választ keresnünk a jövőben.

Mostanság különösen nagy szükségünk van emberi kapcsolataink ápolására. A nagy rohanásban újra és újra fel kell ismernem, hogy életem egyik legnagyobb ajándéka, egy-egy barátom kézfogása, őszinte tekintete. Hiszem, hogy ebben a három napban meg fogjuk találni ezeket a tekinteteket és jókedvűen tudunk majd kezet nyújtani egymásnak és a rászorulóknak.

Ferenc pápa szavait idézném útravalóul: „Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik képesek a tiszta szerelemre. Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre a korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt. Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el... Legyünk hát ilyenek!”

Barátsággal:

Vecsei Miklós H.
A Vígszínház társulatának tagja